Utolsó mérkőzésünknek is maradt tétje, a sors úgy hozta, hogy esetleges győzelmünkkel (ami zsinórban a 8. lenne) megcsíphetjük a 2. helyet. Csepel már bajnokként jött hozzánk, számukra a presztizsen kívül más tétje nem maradt. Kapkodva kezdtünk és mit utólag kiderült, ez jellemzett minket az egész mérőzésen. Dobásaink rendre kimaradtak, nagyon kevés mozgással játszottunk. Védekezésünk helyenként a nullával volt egyenlő, amiből a vendég csapat könnyű kosarakat szerzett. Így is „csak” nyolc pont volt a hátrányunk. Másodikat sokkal elszántabban, pontosabban szerettük volna kezdeni, úgy ahogy azt illik hazai pályán. Nem jött össze, rendezetlen védelem ellen, gólkirályt csináltunk az 5-ös gyerekből és 3 perc alatt 3 darab hármast kamuzattunk be vele, ami 17 pontos hátrányt jelentett számunkra. Szerencsénkre egy 11:0-s pár perccel visszajöttünk a meccsbe, hála a végre felébredt cseréinknek. Utolsó 10 percre mindent beleadtunk, meg is nyertük a negyedet, de ez kevés volt a fordításhoz, így idén másodjára veszítettünk itthon.

Kár ezért a meccsért, mert nem volt nyerhetetlen. De olyan dolgok, mint a kihagyott ziccer, eladott labda és a kényelmesen pályára lépés nem fér bele egy ilyen rangadón. Játékvezetésről jobb megint inkább hallgatni, már előtte junior meccsen láttam lesz gond velük. A faultok megítélése az borzasztó volt, az pedig egyenesen gusztustalan, hogy a végén, amikor azért ütöttük az ellenfelet, hogy büntetőzzön, ne menjen az óra, direkt nem fújtak.

Ezzel vége a bajnokságnak, örülhetünk, mert bronzérmesek lettünk, végre dobogón állhatunk év végén. De nincs még vége, Szuper Kupa még hátra van, részletek később!