Csütörtök este a Losonci téri általános iskolába látogattunk abban a reményben, hogy egy jó kis kosárlabda mérkőzést játszunk a Józsefvárosi KC csapatával. Első benyomásra egy szépen felújított, vadonatúj parketta fogadott minket, de az csak a látszat volt. Aki járt már a városligeti műjégpályán vagy egy befagyott tavon az tudja, hogy az mennyire csúszik, de ami itt volt az leírhatatlan. Na de mindegy, ellenfélnek is csúszik játszani akkor is kell. Örömhír volt számunka, hogy hosszas semmittevéséből felépült Karesz, és így ismét számíthattunk a szolgálataira.

Fej- fej mellett el is indult a találkozó, pont olyan volt, mint amire számítottunk, aki nem tanult meg cselezni az most tuti nem bukott le, mert itt az sem tudott, aki amúgy megtanulta. Megállni sem volt egyszerű, negyed végére egy pontos előnyt tudtunk összecsúszkálni magunknak.

Második negyedben megpróbálkoztunk egy kis betöréssel és 1-1-el, többé- kevésbé sikeresen megtoldottuk a vezetést még egy duplával így 48:45-re mi vezettünk a szünetben.

Harmadik negyedben fordult a kocka, ellenfélnek elkoptak a korcsolyái és rengeteg hibájukat rendre indításgóllal büntettük. A negyed végére kicsit fellélegezhettünk, a vezetésünk 11 pontra duzzadt.

Az utolsó tíz percben pedig higgadt játékkal, egy elfáradt Jkc ellen, végig 10 pont felett tartva a különbséget sikerült végre nyernünk egy olyan igazit. Számszerűleg a vége: 98:88 lett.

Mérkőzés közben senki nem gondolta volna, hogy a kilót fogjuk súrolni, de ez csak mellékes, a lényeg a győzelem. Ma este ismét a Bencsics- Burján duó vitt minket, Zoli (24pts; 7 lep; 5 kiharcolt), Pali (30pts; 9 lep; 8 kiharcolt) majdnem tripla- dupla. Mellettük Gyuszi és Fürtös játékát lehetne még kiemelni.

Jól játszottunk még ha, nem is értettük meg egymást sokszor, de ma ez is belefért. Jó lenne átmenteni ezt a játékot a jövő hétre is mert két mérkőzésünk lesz egymás után, először csütörtökön a Net’ 54 –et fogadjuk, másnap meg megyünk a várba hódot enni.