Aki csütörtök este kilátogatott a Zrínyi Gimnáziumba és akárcsak az első percet bevállalta a mérkőzés megtekintéséből az már nem pazarolta az idejét. Egy kissé eltúlzottan, ám de mulatságosan kezdeném a mesét!

Minden a feldobással kezdődött, fantasztikusan sikerült felállnunk ehhez az eseményhez, én (Sanya 8#) ugrottam a labdáért, felugrás közben vettem észre, hogy mögöttem csak két Kokec játékos van és mivel egy fejjel magasabbal ugrottam kicsit megijedtem és felkiáltottam, hogy „hátra is!!” Ekkor Artúr a semmiből előbukkanva öldöklő ember- ember elleni küzdelemben, saját testi épségét sem sajnálva a két ellenfél között kivetődve szerezte meg a labdát és bravúros körülmények között szerzett 2 pontot az ellenfélnek…

A viccet félre téve öngóllal kezdtünk (igen itt a hangos kacagás helye). De szerencsére belefért, sőt így azt is elmondhattuk magunkról, hogy az első 8 pontot mi szereztük. Első negyedben nagyon simán 20:8-ra vezettünk. 

Második negyedben még egy kicsivel megtoldottuk és már húsz pont is volt közte, de nem ment feljebb, és a rendszeres kapkodással, pontatlan játékkal csak egálra hoztuk ezt a játékrészt.

Potyogtak a gólok, szerencsére nem testvériesen, hanem igazságosan (kettő itt, egy ott), gyakorlatilag utolsó negyedre sikerült a magunk javára fordítani a mérkőzést. Végig megőriztük a kis 20 pontos vezetésünket, és egy nem túl színvonalas mérkőzésen nyertünk 80:64 arányban.

Mindenféle képen pozitív dolog, hogy mindenki játszhatott felszabadultan kedvére. Szerencsére nem estünk abba a csapdába megint, mint azt tettük idegenben és már az első perctől tudattuk a sereghajtóval, hogy itt ma nincs esélyük. Zoli bácsi ma ismét hozta magát (21pts, 7lep, 27 IBM), Fürti (14lep, 22 IBM), Artúr 14+2 pontJ, és jómagam is valahogy szó szerint bepiszkáltam 18 punktét.

Vasárnap meccs, Kobak, idegenben, nehéz lesz… de kell!!