Szerdán a Bogdánfy úti sporttelepen folytatódott a bajnokság számunkra, ahol a Kokec csapata látott vendégül minket. Akármennyire is szeretnék, de nem tudok elmenni szó nélkül azon dolgok mellett, amik megelőzték a feldobást. Kezdeném azzal, aki járt már itt az tudja, hogy a terem alkalmas akár egyszerre három mérkőzés lebonyolítására is, de maximum serdülőig, szerintem. Nevetségesnek tartom, hogy egy felnőtt mérkőzést keresztbe meg lehessen rendezni, továbbá azt is, hogy a három labdából egy sem közelítette meg azt a szintet, amivel élvezni lehet ezt a gyönyörű sportot. No de az ellenfélnek is ilyen körülmények között kell játszani, hisztinek helye nincs.

Előzetesen a terv az volt, hogy gyorsan kivégezzük őket, bár tudtuk róluk, hiába fiatalok, lepattanóban igen is jók. Annyira el szerettük volna dönteni a mérkőzést, hogy majdnem sikerült is. Első negyed 36:15 oda!! Katasztrófa volt amit műveltünk, nulla védekezés, kapkodó támadás. Kokec élete egyik legjobb dobóformáját nyújtotta, persze védő nélkül könnyű.

Zoli bá és Páli is beszállt a játékba, kötelező volt összeszedni magunkat védekezésben, mert tudtuk, különben a végén nagyon csúnyán cikiben lehetünk. Elindult valami, sőt szépen lassan kezdett elfogyni a hátrány, végre aki pályára lépett keményen odatette magát és már ment is a szekér. A változatosság kedvéért ezt a negyedet mi nyertünk 21 ponttal, így 43:43-ra korrigáltunk.

Harmadik tíz percben arra kellett törekednünk, hogy akkora előnyt kell kiharcolnunk, ami kitarthat a végéig. Zónánk jól működött, teljesen lelassultak, 1-2 talált kosárral araszoltak utánunk, 14 pont előnyünk lett az utolsó 10 percre.

Ugyan elveszítettük az utolsó negyedet, és a vége csupán 4 pont lett, de a lényeg a győzelem.

Igazából ha, az első negyedből indulok ki, akkor azt kell mondanom, megérdemeltük volna, hogy ellenünk szerezzék meg első győzelmüket. De amit a további 25-30 percben játszottunk az igazi csapatmunka volt. Tanulságként is felfogható, amiből lehet később meríteni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárki ellen is nagymellénnyel, könnyelműen kezdjünk. Más csapat talán él a lehetőséggel, ők most nem tették szerencsére.

Ma Zoli bácsi szerintem a legjobb, szokásos higgadtságával megint a helyes útra billentett minket, 13 pontot és 4 lepattanót szorgoskotott össze, Pali 12-őt, Dávid 16-ot, jómagammal 31 pontot, tettünk be a közösbe. De a stat ma nem mutat meg mindent.

Ez egy ilyen meccs volt, majd a visszavágón otthon helyre állítjuk a világ rendjét, különbségben is! Jövőhét húzós lehet, jön a Kobak illetve megyünk a Kiss Lenkéhez! Persze mind a kétszer nyerni szeretnénk!